Cikkünk témája a kéztő alagút szindróma. Beszélünk a típusairól, kialakulásáról, tüneteiről, illetve kezelési lehetőségeiről is.

Az ínhüvelygyulladásról általánosságban

Az izmok inai ínhüvelyekben futnak, melyek gyulladását nevezzük ínhüvely gyulladásnak. A gyulladás leggyakrabban megerőltetés, túlterhelés hatására alakul ki. Bármely életkorban, nőkben és férfiakban egyaránt megjelenhet, gyakran háziasszonyok is érintettek lehetnek vagy akik munkájuk során szintén sokat használják kezüket. Egyre gyakrabban fiatalokban is jelentkezik a túlzott számítógép és mobiltelefon használat miatt.

Általában az első tünetek egy nagyobb megterhelés után jelentkeznek akut gyulladás formájában. Ilyenkor hirtelen fellépő fájdalom és duzzanat alakul ki, leggyakrabban a kézen és a csuklóban. Tartósan fennálló túlzott terhelés a gyulladás elhúzódását okozza, mely idővel krónikussá válik. Krónikus gyulladás esetén hegesedés, szalag- és ín megvastagodások alakulhatnak ki, melyek a közelben futó idegek nyomását eredményezhetik. Ezt az állapotot már alagút szindrómának nevezhetjük.

Az ínhüvelygyulladásokról részletesen itt olvashat.

Kéztő alagút alagút szindrómák

Alagút szindrómának nevezzük, ha valamelyik perifériás ideg a lefutása mentén tartósan nyomás (kompresszió) alá kerül. A nyomás leggyakrabban a jellegzetes anatómia csatornákon történő áthaladása közben alakul ki. Tartósan fennálló, krónikus nyomás következtében az ideg károsodhat, melynek jellegzetes tünetei vannak, végeredményben pedig az ideg maradandóan sorvadhat is. Klinikailag az ideg által ellátott területen zsibbadás, fájdalom, illetve súlyosabb esetben funkciókiesés is jelentkezhet.

Gyakorlatilag a legtöbb ideg esetében létezik alagút szindróma. A hosszabb lefutású, jelentősebb perifériás idegek gyakran több különböző anatómiai ponton is nyomás alá kerülhetnek. Klinikai szempontból a carpalis (kéztő) és a cubitalis alagút szindróma gyakori, így a továbbiakban ezek kerülnek ismertetésre.

Mindenkinek érdemes ismernie az alagút szindrómák fogalmát két kiemelt okból. Az egyik, hogy a betegség mind nem műtéti, mind műtéti úton kiválóan gyógyítható. A másik ok, hogy hazánkban napjainkban a gerincbetegségek a leggyakoribb betegségek között találhatóak, sok esetben az alagút szindrómák és gerincbetegségek tünetei egymással összefüggésben vannak, laikusok számára össze is keverhetők a tünetek. A legmegfelelőbb kezeléshez ismerni kell a pontos diagnózist, a kiváltó okot.

Carpalis alagút szindróma, vagyis a kéztő alagút szindróma

A kéztő alagút, vagyis carpalis alagút szindróma jelentése

A carpalis alagút szindróma, más néven a kéztő alagút szindróma a csuklótájékon alakul ki a tenyér felőli oldalon (angol megnevezése, CTS: carpal tunnel syndrome). Maga a carpalis alagút a kéztőcsontok magasságában egy csatorna, melyet egyrészt a csontok, másrészt pedig egy rostos szalag (ligamentum carpi transversum) határol. A csatornában leggyakrabban a „nervus medianus” nevű ideg kerül nyomás alá és károsodik, mely fontos tenyeret beidegző érző idegeket és kézizmokat ellátó motoros idegeket is szállít.

Előfordulása

Előfordulása viszonylag gyakori, főleg a középkorúakat érinti, azon belül is a hölgyeket. Általában a domináns kéz (amit a beteg leginkább használ) érintett, de kétoldali folyamat is előfordul, valamint családban halmozódhatnak az esetek. A betegség megjelenhet foglalkozási ártalomként olyan betegek esetében, akik kezüket használják munkaeszközként (fizikai munkások, varrónők, sofőrök stb.). A foglalkozási megbetegedés mellett az alagút szindróma jelentkezhet szisztémás (teljes szervezetet) érintő betegség részjelenségeként is, például cukorbetegség, reumás megbetegedés.

Az alagút szindróma kialakulásának hátterében bizonyos betegségek is állhatnak, melyekben az idegek nyomás alá kerülnek a test izmai szalagjai és csontjai által alkotott hasadékban. Ebben az állapotban gyakran tapasztalható az ujjak zsibbadása, melynek hátterében például a kéztőalagút szindróma is állhat. Ennek során a kar beidegzését biztosító karfonatot érinti a nyomás, ami fájdalmat és funkciókiesést okozhat. Fontos megkülönböztetni az ínhüvelygyulladástól, melyet túlzott számítógép és mobiltelefon használat is előidézhet. A carpalis és cubitalis alagút szindrómák diagnózisában és kezelésében az idegsebészeti vizsgálatok, például az EMG és ENG vizsgálatok, kiemelt fontossággal bírnak. A dekompressziós műtét gyakran szükséges a tünetek enyhítésére és az ideg károsodásának megelőzésére.”

A kéztő alagút, vagyis carpalis alagút szindróma tünetei

A beteg a kéz, valamint ujjak kellemetlen, villanyozó vagy égő zsibbadására, és fájdalmára panaszkodik, melyet később az ujjak fokozódó elügyetlenedése követ. A zsibbadás leggyakrabban az I-III ujjon jelentkezik, de az is előfordul, hogy a beteg csak egy vagy két ujjon, de gyakran akár mind az öt ujjon és az egész kézen jelzi a zsibbadást. Jellegzetes tünet, hogy a fájdalmak éjszaka fokozódnak, a beteg gyakran felébred és „le kell ráznia” a kezét. Az elméletek szerint ilyenkor alvás közben a beteg ráfekszik csuklójára vagy azt testén pihenteti, így a nyomás fokozódhat. A „rázás” segít a nyomás alatt lévő ideget kimozdítani a nyomás alól. Napközben tartós cipekedés, a kéz fokozott használata a panaszokat erősítheti. Hosszabb ideig fennálló nyomás a kézizmok sorvadását is okozhatja, a betegnek a finomabb manipulációt igénylő tevékenységek (toll használata, gombolkozás, kulcs zárba helyezése) egyre kifejezettebb gondot okoz.

A kéztő alagút, vagyis carpalis alagút szindróma diagnózisa, az ENG és EMG fontossága!

A bizonyos betegségek már a beteg kikérdezése és neurológiai vizsgálata alapján felmerülhet az orvosban, de pontos diagnózisához ENG vagy EMG vizsgálat végzése is szükséges. (Ultrahang is kimutathatja az ideg nyomását az alagútban, de az ENG és EMG vizsgálatok hasznosabbak lehetnek).

Az elektromyográfia (EMG) és elektroneuronográfia (ENG) vizsgálatok úgynevezett elektrofiziológiai vizsgálatok. Az EMG vizsgálat az izomfunkció alapján, míg az ENG közvetlenül az idegi funkciók alapján nyújthat információt az idegrendszer működéséről. A teszt során speciális tű eletróda és kis erősségű elektromos áram segítségével mérik az izmok és idegek működését. A két vizsgálat is a legtöbb esetben meg tudja mondani, melyik izomban vagy melyik idegben pontosan hol van a károsodás. Az idegsebészeti vizsgálat előtt mindenképp elektrofiziológiai vizsgálatot végeztetni, hiszen a pontos kezelés is ennek tudatában határozható meg. Az említett elektrofiziológiai vizsgálatokat neurológusok (ideggyógyászok) végzik.

A carpalis alagút szindrómát fontos elkülöníteni nyaki gerinc eredetű betegségektől, neuropathiás idegkárosodástól (pl. cukorbetegség miatt), valamint a motoneuron betegségektől. Mindebben ideggyógyászok és az említett elektrofiziológiai vizsgálatok lehetnek az érintettek segítségére.

A kéztő alagút, vagyis carpalis alagút szindróma kezelése

Enyhébb tünetek esetén, valamint kezdetben megkísérelhető konzervatív, nem műtéti kezelés, ha a betegség nem jár izomgyengeséggel, sorvadással. A kéz fizikai munkától való kímélete, a csukló sínezése és fájdalom, gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése enyhébb formákban segíthet, hosszabb javulást is eredményezhet.

Invazívabb módszerként régebben tesztelték a helyileg adott szteroid injekció hatását is, de manapság többen ezt ellenzik. A beavatkozás többnyire csak átmeneti hatású, ugyanakkor – főleg gyakorlatlan kezekben- fennáll az idegi sérülés veszélye is.

Klinikailag és elektrofiziológiailag egyértelmű, jelentős fájdalmat-zsibbadást, vagy objektív neurológiai károsodást okozó esetekben műtét lehet javasolt. Ilyen fajta műtétet idegsebészek és ortopéd sebészek végeznek. A műtéti megoldás a decompressziós beavatkozások közé tartozik, mivel az ideget a nyomás alól felszabadítják.

Idegsebészeti szempontból helyi érzéstelenítésben történik. A beteg ambulánsan, tehát járó betegként érkezik az operáló intézetbe. A műtéthez az érintett végtagot alaposan fertőtlenítik, izolálják. A helyi érzéstelenítő beadása után rövid várakozás következik a szer hatásáig. 2-3 cm-es csuklótáji bemetszés után a sebész azonosítja a zsírréteg alatt a szalagot, mely az alagút tetejét alkotja és a nyomást okozza. A szalag óvatos átmetszésével a „nervus medianus” ideg felszabadul a nyomás alól. Maga a műtét 15-30 percet vesz igénybe, egyik lehetséges kockázata az idegi sérülés, mely azonban gyakorlott kézben ritka komplikáció. Műtétet követően a kéz rugalmas pólyával rögzítése javasolt 3-4 napig a kéz duzzadásának megelőzése céljából. A kéz szorítóereje a műtétet követően csökkenhet (nem minden esetben), mely azonban átmeneti és fokozatosan javul.

Viszonylag hamar felismert esetekben a dekompressziós műtét kiváló eredményekkel jár. A fájdalom és zsibbadás gyorsan szűnik, az izomgyengeség/sorvadás viszont csak hosszabb távon javul. Elhanyagolt, évek óta fennálló esetekben a javulás kérdéses, szükséges a várható eredményekről a sebésszel egyeztetni.

Cubitalis alagút szindróma

A cubitalis alagút szindróma kialakulásának lehetősége a második leggyakoribb alagút szindróma a kéztő alagút szindróma után, így ezen a helyen érdemes pár szóban megemlíteni. A „nervus ulnaris” nevű ideg károsodása a könyöktájékon alakul ki, ellentétben a csuklótájon tapasztalható kéztő alagút szindrómával.

A tünetek viszonylag lassan fejlődnek ki, így sok idő eltelhet a pontos diagnózisig. A zsibbadás jellemzően a kisujj és a IV. ujj külső felén jelentkezik. Fájdalom kevésbé szokott jelentkezni, ha mégis akkor tompa jellegű a könyök és alkar tájékon. Az ideg károsodása miatt izomgyengeség is jelentkezhet a kéz izmokban, hosszabb távon sorvadás is kialakulhat. A betegek erről, mint a kéz szorítóerejének csökkenéséről, az ujjak ügyetlenségéről számolnak be.

A diagnózisban akárcsak a kéztő alagút szindrómánál, az ENG és EMG vizsgálatok segítenek a leginkább. Tartósan fennálló vagy súlyos tünetek esetén szintén dekompressziós műtét jöhet szóba.

Alagút szindrómák esetén segítséget az alábbi elérhetőségeken kérhet: