A csigolyatestek közötti porckorong (discus) olyan struktúra, mely nagymértékű stabilitást képes biztosítani a gerinc túlterhelése ellenében, ugyanakkor igen rugalmas is, így jelentős mozgást biztosít a gerincnek. Már fiatal kortól kezdve felfedezhetőek a porckorongban fokozatosan lezajló degeneráció jelei, mely folyamat előrehaladtával az évtizedek során sérvesedés (discus hernia) alakulhat ki. A porckorongsérv a csigolyatestek közötti résben elhelyezkedő porckorongok betegsége, mely klinikai tüneteket a sérv által nyomás alá kerülő idegképletek miatt okoz.
A normális porckorong két fő részből áll. Az egyik a belső kocsonyás, vízben gazdag mag, melyet kívülről gyűrűszerűen rostokat tartalmazó állomány vesz körül. A külső gyűrűszerű részen a megterhelések, traumák hatására berepedések alakulnak ki, amelyek meggyengítik azt. Emiatt a belső állomány előboltosulhat a gerinccsatorna felé és idegi képleteket helyezhet nyomás alá.
Amikor a külső gyűrűszerű állomány egy berepedési helyen teljesen megszakad, a belső kocsonyás állomány egy részlete nagyobb erő vagy fokozatos megterhelés hatására kitüremkedik a csigolyatestek közötti térből a külső állomány berepedési helyén. Az így kialakult állapotot nevezzük porckorongsérvnek, vagy szaknyelven discus hernia-nak.
A porckorongsérv viszonylag gyakran előforduló betegség és az évek során egyre növekszik előfordulása. Sérv kialakulhat a nyaki, háti és ágyéki szakaszon is. Az alábbi tényezők hajlamosíthatnak a porckorongsérvek kialakulására vagy felgyorsíthatják a porckorongban zajló kopásos (degeneratív) folyamatokat:
-
genetikai tényezők, melyek érinthetik a porckorongot felépítő belső anyagokat
-
túlsúly, elhízás
-
nehéz fizikai megterhelés, mely a belső állomány hirtelen előboltosulását vagy kiszakadását eredményezheti
-
balesetek, traumák
-
dohányzás (a nikotin a porckorong összetételére negatívan hat)